Ces't la vie, mais quel la vie?!

Cím: Ilyen az élet, de milyen az élet?
Még mielőtt bárki is azt hinné, hogy immáron 11 hónapra dagadó tétlenségem(legalábbis társadalmi szempontból tekintve inaktív) időszaka alatt idegen nyelvek elsajátításának kísérletére tettem volna próbát, megnyugtatásul közlöm, hogy nem így történt. A címet szótáraztam, legalábbis két szót belőle a többi ugyanis közismert. Ettől sokkal inkább kutyaütő, professzionális szinten a naplopó, semmittevő és a nagybetűs Tróger kategóriába tartozó dolgokkal ütöttem és ütöm el "hirtelen" és annál "rövidebb" ideig tartó "vakáció"mat.
Nos...
Emlékszem egy időben igencsak nagy szerepet játszott életemben a pozitív és negatív elemek vizsgálata különböző történések, jelenségek, folyamatok, tárgyak, emberek viszonylatában. Ezek elemzése egyébként tudatalatt is működik, valahogyan mégis úgy éreztem érdemes kihangosítani, hátha úgy tisztább lesz a kép számomra. Az eredmény nem volt teljesen egyértelmű, ugyanis ha az ember eképpen cselekszik, akkor arra reakciók is érkeznek általában. Több helyről, több féle. Ezzel önmagában nincsen gond - véleményem szerint -, mert okos és bölcs dolgokat meghallgatni és elraktározni csakis az ember hasznára válik. Ezzel együtt mégis azt kell mondanom, nem feltétlenül tudom egyértelműen meghatározni mi tartozik a jó és rossz kategóriájába. Értékválság Gyerekek egy kis Kapunyitási pánikkal fűszerezve - de ez most nem ide tartozik...
Konkretizálás.
Az egyik legfontosabb a kapcsolat kérdése. Párkapcsolat. "First comes love and then comes pain". Az egyik Pearl Jam számból ragadtam ki ezt a sort. Hogy törvényszerű-e vagy sem azt döntse el mindenki. Ami elgondolkodtató, hogy melyik lesz nagyobb hatással ránk - és mielőtt elmeháborodottnak bélyegeznétek, tudom nagyon jól, hogy az igazi kapcsolat, úgy értve az ideális esetében szóba nem jöhet a gondolkozás. Ugyanis egy szerelmes ember nem tud gondolkozni normálisan és nem is kell neki, főleg nem kissé pesszimista vagy ha úgy tetszik paranoid módon arról, hogy mi lesz ha vége, sőt egyáltalán nincs is ilyen szó, hogy "vége". Max egy filmnek, ebéd - vagy cigiszünetnek vagy valami hasonlónak.
Ha nagy szerelem, nagy fájdalom - a végén. Ha kis szerelem, kis fájdalom? Melyik a jobb? Van-e jobb?
Külsősként beszélek persze, mert komoly kapcsolatom még nem volt és egyáltalán nem az a célom, hogy okoskodjak. Csupán kérdéseket hangosítok ki.
Valamit valamiért.
Ezt is szoktam mondogatni és itt megint csak a bazi nagy kérdőjel. Ez is olyan, hogy mindenkinek magának kell eldönteni, hogy megéri-e vagy sem. Mindenesetre én óvatos lettem, és vagyok is már egy jó pár éve. Jó vagy rossz? Passz. Nem tudod mit vesztettél!- mondhatná valaki. Lehet jobb is...-mondom én.
Na mindegy.
Rengeteg kérdést lehetne még feltenni - és tudom a választ úgyis az Élet adja meg -, nem teszem, mert egyrészt lásd a két gondolatjel között, másrészt meg már elfelejtettem hova is akartam kilyukadni.
Törcsi bának mindenesetre mondtam, hogy megtaláltam 2010 mottóját, amit egy The Cardigans számból loptam, nevezetesen: Rise & Shine (ide kapcsolódik, hogy 2009-é az "összeomlás" volt s némileg be is jött egy-két Trógernél, de nálam tuti).
Uff, szólottam és várom a hozzászólásokat Tesvérek!
Peace!
Cs.